Gömör vármegye, 11. sz.-1802: közigazgatási egység Magyarországon, a Felvidéken. - É-on Liptó és Szepes, K-en Szepes és Torna, D-en Borsod, Heves és Nógrád, Ny-on Nógrád, Kis-Hont és Zólyom vm-k határolták. - Ter-e a Gömör-Szepesi-Érchegység és a Bükk hegység között elterülő medence. A D-i rész, kb. a vm. fele a tulajdonképpeni medence: határa Pelsőc, Lice, Szkáros, Felsőbalog helységek vonala mentén húzódott. A másik rész az ettől É-ra húzódó hegyes vidék. - Ősidők óta lakott. A róm. korban a jazigok lakták. A Sajó völgye a 7. sz-tól az Avar Birod-hoz tartozott, 803: a bolgár kánság végvidéke, akik idején K-i szlávok telepedhettek be. 895: Árpád hadainak uralma alá került. Saját „ősfoglaló”-ja a Hanva nemzetség, 1300 k. azonos eredetűnek tartották magukat a Hont-Pázmány nemmel, de ez a származtatás nem tekinthető bizonyosnak. Vm-vé szervezése I. (Szt) István műve lehetett, aki ott határispánságot szervezett, mely alá rendelte az akkori →gyepűelvét, a Szepességet is. A 12. sz: kunok telepedtek be, II. András kir. (ur. 1205-35) Rozsnyóra mint kir. birtokra szászokat telepített, hasonlóan Dobsinára és Csetnekre, ahol a telepesek bányaművelésbe kezdtek. A 13. sz: alakultak ki ~ határai nagyjából úgy, ahogy a 19. sz-ig fönnmaradtak. Ny felé a Rima felső völgyében Hont vm. szigetszerű darabja az ún. Kis-Hont vm. alakult ki, ettől ~t a Rima és a Balog vízválasztója választotta el. Az Árpád-korban Jánosi, Dúsa, Majsa és Hegymeg volt ~ szélső falva. Nógrád vm. felé Guszona, Korlátfalva, Sid, Béna és Bást, Borsod felé Uraj, Püspöki, a putnoki uradalom, Szuha, Zubony és Kálnó, Torna felé Novák, Kecső, Hosszúszó falu és a pelsőc-berzéte-krasznahorkai uradalom széle határolta. - Kir. adományból jutott egyh. kézre Püspöki, melyet a ter-ileg illetékes esztergomi érs. kapott meg; Majom és Majsa, mely a Kis-Hont vm-ben levő rimaszombati uradalommal együtt a kalocsai érs-é lett, végül Saul és Endre földje, melyet a jászói konvent birtokolt. 1241/42: a tatárdúlás ~ben nem okozott olyan pusztulást, mint másutt, mert az erdős helyek mindenütt lehetőséget kínáltak az elrejtőzésre. Éreztette viszont hatását IV. Béla pol-ja, mely kővárak és váruradalmak kiépítéséhez, hospestelepítéshez és a bányászat fejlesztéséhez vezetett. ~ legnagyobb uradalmát 1243: az Ákos nb. Fülöp és Detre kapták. Jelentékeny váruradalom alakult ki a Jolsva patak felső völgyében Jolsva és Murány vára körül. Székhelye Gömör vára. ~ IV. Béla korában alakult nemesi vm-vé. 1332: a p. tizedjegyzék (hiányosan) 60 egyh-at sorolt föl az esztergomi érsség gömöri főespségéből, a legnagyobb összeget fizető pléb-k: Gömör (vár) 77 garas, Rozsnyó 60, Csetnek 48, Berzéte 30, Balog és Tornalja 18, Putnok 15 garas p. tizeddel. 1338: Putnokon kb. 45 telek adózott.

A vm. a 15. sz. elején két részre tagolódott, és Kis-Honttal ettől kezdve hol mint önálló vm-vel, hol mint Hont vm. tartozékával találkozunk. Kialakult várrendszere: Ajnácskő (1344: Castellanus de Aynaskew), Balogvár (1323), Berzéte (1327: Castrum Berzethe), Derenk (1413: Castrum Derednek), Gede (1421: Castrum Gedee); Gömör (1389: Castrum Gamariense), Jolsva (1421: Castrum Ilowa), Kapla (1449: Castrum Kappla), Krasznahorka (1341: Castrum Kraznahorka), Murány (1271: Castrum Mwran), Rákos v. Kövi (1367: Castrum Kwi), Rozsnyó (1454: Castellum Rosno), Sajó (1459: Sajou castellum), Serke (1450), Szécs (1460: Zeechum), 8 városa 390 helységét 207 birtokos birtokolta, köztük apróbb részeket a gombaszögi pálosok, az egri kápt., a jánosi apátság és a hangonyi pálosok. 1433: a husziták néhány várat elfoglaltak, amit I. (Hunyadi) Mátyás kapitányai 1458-61: visszavívtak. A 16. sz: a Garam forrásvidékére ruszinok is betelepültek. A 16-17. sz. török háborúk idején várai végvárak lettek. A 17. sz. elején ~ tekintélyes része a Széchy család birtoka, ekkor Murány vára játszott közp. szerepet. Az 1729:23. tc. kimondta, hogy a kis-honti járás Hont vm. mellett maradjon; az egyik alispánt, egy szolgabírót és egy aljegyzőt Kis-Hontból válasszanak és minden 4. megyegyűlést ott tartsanak. II. József (ur. 1780-90) ~t Kis-Honttal egyesítve 1784-90: a besztercebányai ker-be osztotta, ~ székhelye Rimaszombat. 1784: a népszámláláskor a 250 közs. 15.530 házában 20.480 családjában 110.646 fő élt (beleszámítva a legnépesebb mezővárosok - Dobsina 3465, Jolsva 3465, Nagyrőce 1622, Radnót 1638, Rozsnyó 4788 - lakossági adatait). Az 1802:9 tc. az intézkedést alkotmányosan jóváhagyta, a vm. neve létezése idején →Gömör és Kis-Hont vármegye. P.M.-88

Csánki I:121. - Hunfalvy J.: G. és K. törv. egyesült vm. leírása. Pest, 1867. - Pesty Frigyes: Eltűnt régi vm-k I. Bp., 1880. - G. és K. vm. Szerk. Borovszky Samu. Uo., 1902. - Márton Lajos: G. megye őskora. Uo., 1904. - Fábry János: A G. megyei Múz. múltja és jelene. Rimaszombat, 1905. - Forgon M.: G-K. vm. nemes családjai. Kolozsvár, 1909. - Mikulik József: A gömöri ágostai hitvallású ev. espség tört. 1520-1740. S.a.r. Kovács Sándor. Pozsony, 1917. - Ila Bálint: G. megye iskolázási viszonyai az 1770-1776. években. Bp., 1937. - Ila Bálint: Gömöri jobbágyság a 17-18. sz: az úrbérrendezésig. Uo., 1938. - Uő: G. megye. 1-4. köt. Uo., 1969-76. - Györffy II:457.